Vita az ökológiai kutatásokról

Szeptember 6-án Keszthelyen az Ökológus Kongresszuson megtartott esti beszélgetésen az ökológusok által fontosnak tartott kérdésekről esett szó. A cikk után mi is várjuk a hozzászólásokat!

Az angolszász országokban nagy hagyománya van az ökológiai, természetvédelmi tudományágak kutatói körében végzett felméréseknek – ezek célja, hogy kiderüljön: melyek a legfontosabb, kutatásra érdemesnek tartott témák. Egy 2006-ban William Sutherland és mtsai. által publikált felmérés az Egyesült Királyság 100 legfontosabb, gyakorlati jelentőségű ökológiai kérdését gyűjtötte össze, aztán szintén Sutherland vezetésével a globális biodiverzitás védelme szempontjából fontos 100 kérdést is összegyűjtötték.

Az ehhez hasonló kutatásoknak többek között azért van fontos szerepe, mert manapság egyre nagyobb konzorciumok versenyeznek a kutatási pénzekért, az egyéni kutatók pedig egyre kevésbé „rúgnak labdába”. Ezért hasznos, ha az ökológusok közös kérdéseket tudnak találni.

Lövei Gábor Dániában élő magyar kutató és Sárospataki Miklós, a gödöllői Szent István Egyetem munkatársa hasonló fába vágták a fejszéjüket a szeptember elején megrendezett 9. Magyar Ökológus Kongresszusra készülve: felmérték a magyar ökológusokat foglalkoztató témákat. A következő két kérdést tették fel:

  • Szerinted mi korunk ökológiájának legégetőbb v. legfontosabb tíz (tudományos) kérdése, ill. problémája?
  • Szerinted mi a jelenlegi magyar ökológia tíz legégetőbb kérdése/problémája?

A kérdéseket több, mint 400 ember kapta meg, de csak 28-an válaszoltak, azaz a megkérdezettek 7%-a.

A „nemzetközi” kérdésre összesen 194, míg annak magyar változatára 174 válasz érkezett. A felmérés készítői a beérkezett válaszokat súlyozták (aszerint, hogy a válaszadók hányadik helyen tüntették fel), majd kategorizálták, és összegezték őket. A kialakult globális és hazai rangsorban nem voltak nagy eltérések. A legfontosabb kategóriák, amelyek legalább az egyik rangsorban elérték az 5%-os eredményt, a következők voltak:
klímaváltozás,
kezelés és természetvédelem,
ökoszisztéma-szolgáltatások,
módszertan,
biodiverzitás.

A kívánságokhoz képest a Magyarországon megvalósult tényleges kutatások más képet mutatnak. Az ökológus kongresszus absztrakt-kötetében található összefoglalókat kategorizálva a következő sorrend jött ki:
leíró kutatások és/vagy oknyomozó kutatások kérdése,
globalizáció/urbanizáció/antropogén hatások,
egyéb,
az ökológia elméleti tételeinek gyakorlatba ültetése,
monitorozás.
A felmérésre kapott válaszoknál előkelő szerepet kapott a módszertan. Lövei Gábor a vitaesten felvetette: vajon a módszertani fejlesztések „speciális magyar feladatnak” tekinthetők-e? A résztvevők többsége szerint igen - ugyanakkor a nemzetközi szakirodalom nincs tele magyar szerzők által írott módszertani cikkekkel, ami a publikálás terén így egyenetlenséget mutat – tette hozzá Lövei Gábor. A résztvevők hasznosnak és megismétlendőnek ítélték a felmérést – remélhetően a következő, hasonló körkérdés reprezentatívabb képet rajzol majd.

Borhidi Attila akadémikus hozzászólásában kifejtette, hogy a magyarok – például Orlóczy László és Podani János - fontos hozzájárulásokat tettek a módszertan fejlesztéséhez, és ezeket a szomszédos országokban sokan használják. Kertész Miklós vácrátóti kutató szerint legjobban a saját kutatásaik során jelentkező módszertani hiányosságok izgatják a hazai ökológusokat, és emiatt tartják fontosnak a terület fejlesztését. A felmérés számára azt tette lehetővé, hogy elhelyezze magát a közösségben. Varga Zoltán, a Debreceni Egyetem professzora – aki egyébként a kongresszuson életműdíjat kapott - kijelentette, hogy utál kérdőíveket kitölteni, de ezzel kivételt tett, mivel úgy érezte, hogy válaszaival el fog térni az átlagtól. Pásztor Erzsébet (ELTE) azon véleményének adott hangot, hogy a konzorciumok térnyerése miatt el kell kezdődnie egy közös gondolkodásnak az ökológusok között. Szerinte a kérdőív kommunikációt szült, és talán új kérdéseket is. Ez után Varga Zoltán egy újabb felszólalásában megkérdezte, hogy mennyire tudnak hasonlóképpen gondolkodni a kutatók. Nemzetközileg sok példa van „Ecology and evolution” tanszékekre, míg hazánkban ezt nem lehetne elképzelni, a közös gondolkodás hiánya miatt.

Bajomi Bálint

Hozzászólások

Több ponthoz szólok röviden hozzá:

"Az ehhez hasonló kutatásoknak többek között azért van fontos szerepe, mert manapság egyre nagyobb konzorciumok versenyeznek a kutatási pénzekért, az egyéni kutatók pedig egyre kevésbé „rúgnak labdába”. Ezért hasznos, ha az ökológusok közös kérdéseket tudnak találni."

A konzorciális kutatások nemzetközi terepen szerveződnek, ezért a Gábor és Miklós közvélemény kutatása csak igen kismértékben járulhat hozzá azokban való részvételünkhöz. Szakmai érdekeink hatékony hazai képviselete a tudományos és a politikai testületekben viszont fontossá tesz minden olyan kezdeményezést, ami a hazai ökológusok közösségét erősíti.

Ha azt akarjuk megítélni, hogy a módszertani kutatások milyen szerepet játszanak a hazai ökológiában, akkor össze kellene gyűjtenünk, meg kellene neveznünk azokat. Hamarjában Bartha Sándor, Botta-Dukát Zoltán, Izsák János, Podani János, TóthMérész Béla módszertani munkái jutnak eszembe - s biztos vagyok benne, hogy a lista nem teljes, hisz a terepbiológusok módszertani fejlesztései például teljesen hiányoznak. Talán érdemes lenne folytatni a listát, amit a fejlesztések rövid leírásaival egészíthetnénk ki, mondjuk a következő, szerkeszthető on-line dokumentumban: http://gyar.eu/3F.

Varga Zoltán professzor úrral vitáznék abban, hogy az evolúciós és az ökológia kutatások Magyarországon akár intézményesen, akár a kommunikációt tekintve általában élesen szétválnának.A debreceni Barta Zoltán vagy Rózsa Lajos viselkedés ökológiai kutatásának jelentős része szintén evolúciós ökológiai. Éppen módszertani szempontból fontos és a nemzetközi szakirodalomban sokat hivatkozott elméleti eredményeink vannak a két területet összekapcsoló adaptív dinamikából Meszéna Géza és Kisdi Éva jóvoltából. Évek óta egy, a két területet alapjaiban összekapcsoló tankönyvön dolgozunk az OUP-nek "Theory Based ecology:a Darwinian approach" címmel (http://tbe.elte.hu/), aminek alapelveiről a Magyar Tudományban is írtunk (http://www.matud.iif.hu/2009/09dec/01.htm). Szathmáry Eörs elméleti evolúciós munkacsoportja egy Ökológiai Tanszéken működik és még biztosan folytathatnám a sort. Szóval nem tudom, hogy Zoltán mire céloz.

Technikai javaslat: a hozzászólásokat szerkesztési funkciókkal kellene bővíteni, pl. link csatolására legyen lehetőség!!!!! Ez az egyik nagy előnye a blognak!!

Kedves Erzsi, hadd kommentáljam a kommented néhány gondolatát.
- Szakmai érdekeink hatékony hazai képviselete. Úgy gondolom ez többrétegű, mint egy hagyma (vö. Shrek 2009). Nem értek egyet azzal, hogy ehhez itthon elég lobbizni. Legalább ilyen fontos a hazai ökológia erejének és tekintélyének növelésében a nemzetközi tudományos elismertség (úgymint szakmai teljesítmény), amelyet egy csoport vagy közösség sokkal hatékonyabban tud végezni. Utópiában nyilván most kiderült volna a sokszáz válaszból, hogy van két szuper téma, amely mindenkit érdekel, de igazán még nem foglalkoztak vele, na de most meglettek a kapcsolatok, ötletek, és már kész a pályázat, melyet mint konzorciumvezetők beadnak.
- Módszertani kutatások. Teljesen igazad van, hogy kiváló kutatóink vannak e területen. Azt hiszem az eredeti felvetés viszont arra vonatkozott, hogy ezt így látják-e kívülről? Tényleg mint ökológiai-evolúciós módszertani nagyhatalomra tekintenek Magyarországra? Hááááát.....
Üdv,
A.

Kedves Lista!
Eloszor is koszonom/juk (bar S.Miklos neveben nem akarnek irni, megteszi majd o maga) Balintnak, hogy ezzel inditja a blogot. Remelem, hogy ez a felmeres, ha kicsi lett is, de segiti az okologusok egyutt-gondolkodasat. Ezt szuksegesnek latom, es a legtobb europai v. tengerentuli orszagban meg is van. A diskurzus altalanos hasznan tul a szakma valamifele "demokratikus kepviselete" alakulhat ki igy. A tapsztalatom szerint esetleges, hogy melyik magyar csoport v. kutato kap meghivast europai projektekbe, es ez olykor nagyon ugy tunik, nem erdem v. valodi hozzajarulas okan, hanem "legyen benne egy kelet-europai is, az jol mutat a palyazatban" meggondolas alapjan tortenik. Ha van egy tisztabb kepunk az alt. trendekrol, fontos teruletekrol, jobb lehetosegek nyilnak erdemi egyuttmukodesre. (nem feledtem, hogy vannak igen figyelmremelto kezdemenyezesek, nemzetkozi egyuttmukodesek szamos magyar okologus tevekeny hozzajarulasaval)
Ezen kivul tenyleg egyre nagyobb kutatocsoportok dolgoznak egyre nagyobb temakon. Mo -on egyelore meg a Lendulet is inkabb egyenekrol szol, mint csoportokrol, de ez meg fog valtozni, igy minden egyutt-gondolkozas, vita, egyuttmukodes fontos.
Baldi Andrasnak igaza van abban, hogy ugy tunik, Mo-n tenyleg modszertani "elfogultsag" van, mig a kulhon ezt nem ismerte fel - azaz nem tekintenek ugy a magyar okologiara, mint amelyik meretein felul jarult hozza az okologiai modszertani armamentarium fejlesztesehez. A konferencia-vitan vki emlitette Juhasz-Nagy Pal orokseget. Ellenben JNP legtobb elmeleti munkaja meg nincs is leforditva angolra, tehat ezt a kulhon meg sem ismerheti. Ez a forditas es kozzetetel talan torlesztendo tartozasunk.
Az evolucios gondolkodas at- meg atszovi az okologiat - de Varga Zoltannak valoban igaza van, hogy ezt "cimken" eddig egyetlen tanszek v. intezmeny sem vallalta fel. Nekunk az evolucio es okologia szoros osszefonodasa termeszetes - a kulvilagnak nem feltetlenul.

Válasz Erzsi technikai felvetésére:
Van lehetőség linkek elhelyezésére és más formázásokra, a hozzászólás doboz utáni "beviteli forma" linkre, majd a "További információ a formázási lehetőségekről" linkre kattintva lehet elolvasni, hogy milyen lehetőségek vannak.

Kedves Mindenki!

Természetesen én is örülök, hogy ezzel a témával indul a blog, és bár nem vagyok az a "blogozós" típus, azért itt szólnék én is mint szerzőtárs.
Pásztor Erzsinek igaza van abban, hogy a "konzorciális kutatások nemzetközi terepen szerveződnek", de azért a hazai pályázatok, vagy akár a publikálási lehetőségek is egyre inkább eltolódnak a "sokszerzős" irányba, és itthon is nehéz már eladni egy "egyszemélyes" pályázatot vagy kutatást, és előre láthatólag egyre nehezebb lesz a jövőben... Azonkívül a felmérésünkben nem csak a hazai ökológiai témákat kérdeztük, hanem a nemzetközieket is, tehát ez segíthet a külföld felé való tájékozódásban is.

A módszertani dolgokkal kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz: azt gondolom, és nagyon jónak is tartom azt, hogy "jók vagyunk" a módszerek kidolgozása terén, de valóban kevés, ha ezt csak mi tudjuk magunkról, és a nemzetközi tudomány nem veszi észre az amúgy fantasztikusan kidolgozott módszereinket, és erre bizony meglehetősen jó példa a JNP féle munkásság...

Lényegalényeg: örülök, hogy sikerült olyan kavicsot dobni a magyar ökológia nem is annyira állóvizébe, ami borzolgatja azt a saját mozgásán kívül is! További jó együtt gondolkodást!

Tisztelt Olvasó Közönség!

Először is nagyon örülök és Gratulálok a blog kitalálásához és létrejöttéhez. Nagyon fontosnak tartom a közös gondolkodást és itt erre remek alkalom nyílik.
Úgy látom, hogy az a szellemi tőke ami otthon van, az többet ér mint bármelyik külföldi pénz és infrastruktúra együttese.
Mindenféleképpen abban látom a jövőt, ha a biológia kérdéseit, egy komplex gondolkodásban, kooperációk és kollaborációkban kereteiben igyekeznénk megválaszolni. Kihasználnánk a teljes magyar kapacitásunkat, mindazt amiben már előrébb vagyunk a világhoz képest, ez a kreativitásunk. Ma már nincs különbség a külföldi és hazai kutatás eszközeiben, terveiben. A projektek finanszírozása is megoldottnak látszik, abban az esetben, ha ténylegesen működő kollektívákat alakítunk ki. Egészen pontosan az Evolúciós-Fejlődésbiológia gondolatmenete és modelljei lehetőséget adnak arra, hogy a hazai kutatás haladjon, fejlődjön és növekedjen a hatásfoka.
Üdvözlettel: Szatmári Dávid

Sziasztok!

Ha úgy gondoljuk, hogy sok módszertani kutatás van Magyarországon és ez nemzetközi kontextusban is fontos jellemzője lehet a magyar ökológiai kutatásoknak, csak ezt nem reklámozzuk elégé, akkor érdemes lenne egy tematikus összeállítást készíteni ezekből - mondjuk egy honlapot, vagy egy módszertani blogot. Ehhez első lépésként ki-ki, akinek van módszertani eredménye - publikációi röviden összefoglalhatná azokat pl. ezen a közösen szerkeszthető oldalon: http://gyar.eu/3F (Eddig csak Béla nevét javította valaki). Mit gondoltok? Érdemes ilyet csinálni?

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogyan sáfárkodott a magyar ökológia a JNP-i örökséggel, hogy áll az ma, és mi a viszonya a nemzetközi ökológia múltbéli és jelenlegi alapvető irányzataihoz.

Erzsi,
Kétségkivül sokféleképpen lehet egy módszert, programmot, stb "benyomni" a köztudatba, amihez írsz több jó példát (honlap, blog), én még hozzátenném a szakmai nagy konferenciákon való oktatás, workshop stb lehetőségét is. Azonban mindez inkább csak kiegészítő. Alapvető, hogy (i) legyen mögötte publikáció (lásd a Methods in Ecology and Evolution berobbanását), (ii) legyen a módszer felhasználóbarát formában elérhető.

Kedves Mindenki!

Az eredeti két kérdés közül a másodikat kicsit "kibontva" és konkrétabban megfogalmazva a jövőben érdemes lenne arról is szavazni és/vagy vitázni, hogy melyek azok az ökológiai kérdéskörök vagy tudományágak, amelyekhez Magyarország hozzájárulása kiemelkedő mértékű lehetne a térség egyéb országaihoz képest. (1) Melyek azok a globális problémák, amelyeknek a kulcspontja nálunk van? (2) Melyek azok az általános, sokfelé megfigyelhető, ökológiai jelenségek, törvényszerűségek, amelyek vizsgálatához Magyarország kiemelkedően jó modellterület lehetne?

Arról is érdemes lenne összegezni a véleményeket, hogy mik a hazai ökológia hiányterületei. (3) Melyek azok a kérdéskörök, amelyek elsősorban országos jelentőséggel bírnak, de a vizsgálatuk eddig valamiért mégsem indult el? Szintén érdekes válaszok születhetnek abban a kérdésben, hogy (4) melyek azok az ökológiai "dogmák", amelyeket talán fél évszázada vagy még régebben, a korabeli módszertant alkalmazva megvizsgáltak, az akkori gyakorlatnak megfelelően elfogadtak, de időszerűnek látszik a revíziójuk korszerű módszertannal.

Biztos vagyok benne, hogy termékeny vita serkenne a válaszokból, talán értékelhetőbb lenne a végeredmény, de nagy segítség lenne ez a témaválasztás előtt álló kutatóknak, kutatójelölteknek is.

A legfrissebb idevago iras:

Sutherland, W. J., R. P. Freckleton, H. C. J. Godfray, S. R. Beissinger, T. Benton, D. D. Cameron, Y. Carmel, D. A. Coomes, T. Coulson, M. C. Emmerson, R. S. Hails, G. C. Hays, D. J. Hodgson, M. J. Hutchings, D. Johnson, J. P. G. Jones, M. J. Keeling, H. Kokko, W. E. Kunin, X. Lambin, O. T. Lewis, Y. Malhi, N. Mieszkowska, E. J. Milner-Gulland, K. Norris, A. B. Phillimore, D. W. Purves, J. M. Reid, D. C. Reuman, K. Thompson, J. M. J. Travis, L. A. Turnbull, D. A. Wardle, and T. Wiegand. 2013. Identification of 100 fundamental ecological questions. Journal of Ecology 101:58--67.

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/1365-2745.12025/abstract

Artists use color in many different ways. The colors that we see are light waves reflected or absorbed by everything around us. In nature, a rainbow is actually a white light that is broken apart by the moisture in the air.

The nineteenth century was the turning point for the development of color illustration. At the start of the century, books with colored plates were hand colored by the artist using techniques that dates back to the Renaissance. A hundred years later, the steam driven printing press and the photo reproductive techniques took printing out of the hands of the artist and introduced processes which would be used until the computer revolution of today. page

Today’s color printing uses new technologies and techniques such as digital lithography. Color printing today is generally handled using offset lithography. This printing process coats a rubber drum with the color and water necessary to produce the image. The image is then transferred to the offset drum. From the offset drum the image is transferred to the paper or other printable medium. This process makes it possible to transfer color photographs easily.

Artists use color in many different ways. The colors that we see are light waves reflected or absorbed by everything around us. In nature, a rainbow is actually a white light that is broken apart by the moisture in the air.

The nineteenth century was the turning point for the development of color illustration. At the start of the century, books with colored plates were hand colored by the artist using techniques that dates back to the Renaissance. A hundred years later, the steam driven printing press and the photo reproductive techniques took printing out of the hands of the artist and introduced processes which would be used until the computer revolution of today. page

Today’s color printing uses new technologies and techniques such as digital lithography. Color printing today is generally handled using offset lithography. This printing process coats a rubber drum with the color and water necessary to produce the image. The image is then transferred to the offset drum. From the offset drum the image is transferred to the paper or other printable medium. This process makes it possible to transfer color photographs easily.