Egyre nagyobb teret hódító dolmányosok – mi jelentheti a megoldást?

A Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke 2006 óta foglalkozik városi környezetben élő varjúfélékkel. Elsődleges célfajuk a dolmányos varjú, amely kétszínű tollruhájáról könnyen felismerhető, arról nem is beszélve, hogy számos hazai városunkban egész évben megfigyelhetjük.

A jelenség hátterében többek között az áll, hogy a faj teljes mértékben alkalmazkodni tudott a városi körülményekhez. Debrecen parkjai, idősebb fasorai kiváló fészkelési lehetőséget kínálnak, amíg az állandó és rendszeres kommunális hulladék terített asztalt jelent számukra.


A városi parkok kiváló fészkelési lehetőséget biztosítanak a dolmányos varjak számára.

Ezek mellett a dolmányos varjúnak a város területén belül nem igazán vannak ellenségei - nyugodt szívvel beszélhetünk róla mint csúcsragadozóról. A növényi táplálékok mellett végeredményben mindent elfogyaszt, ami mozog: ízeltlábúakat, békákat, halakat, madarakat (tojásokat, fiókákat), kisemlősöket. A faj városi mivoltával kapcsolatban nagyon kevés ismeretünk van, a témában csupán néhány publikáció látott ez idáig napvilágot. Mindez adta az ötletet, hogy jobban górcső alá vegyük madarunkat. Kutatásunk az évek során egyre bővült, amelyek közül kiemelnénk a fészek-monitoring programot, amelynek köszönhetően megismertük a faj fészkelés-biológiáját és folyamatos állománynövekedésüket tapasztaltunk; a színes gyűrűs projektet, amely a fiatal madarak területhűségét bizonyította; illetve a jelenleg is futó csapdázási kísérletünket.


Kandli

A dolmányos varjú egyre szaporodó állományai jelentős hatást gyakorolnak a városi madárfaunára, de említést érdemel zajongásuk, kukázásuk és egyre gyakrabban előforduló agresszív viselkedésük is. Mindezek tükrében elképzelhető, hogy a jövőben szükségessé válhat a varjak városi állományszabályozása. Urbánus környezetben ennek szinte egyetlen lehetősége a csapdázás. Ennek érdekében egy csapdázási kísérletet indítottunk, amely célja, hogy teszteljük a különböző varjúfélékre alkalmas (élve fogó) csapdatípusok hatékonyságát városi körülmények között. A repertoárunkban szerepel a kandli (csapóháló), Larsen-csapda, svéd-csapda és a nagyobb méretű létrás-csapda is, amelyet saját terveink alapján magunk építettünk.


Larsen csapda

A kutatás helyszíne az Agrártudományi Központ területén található nagy kiterjedésű rét, ahol a csapdákat négyszögben, egymástól kb. 60-70 méterre kerültek kihelyezésre. Csalinak kenyeret, parizert, illetve csalimadarat használunk. Nagy reményt fűzünk a létrás-csapdához, amely hatékonyságát külföldi példák is igazolják. Mind a bécsi Schönbrunni Állatkertben-, mind Szapporo város (Japán) szeméttelepén igen szép sikereket értek el a szakemberek. A csapdázási kísérlet eredményei mind a hazai-, mind a nemzetközi természetvédelem és vadgazdálkodás számára relevánsak lehetnek.


Svéd csapda

A kutatás előzetes eredményeiről egy következő blogbejegyzésben fogunk beszámolni.
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Kövér László, doktorjelölt
DE MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Témavezető: Dr. Juhász Lajos, tanszékvezető egyetemi docens


Létrás csapda

Fotók: Kövér László

Hozzászólások

Kedves László!

Két kérdés:
-Miért van szükség a varjak gyérítésére?
-Milyen problémákat okoznak a varjak?

Előre is köszi a választ!

Üdv
Bálint

Kedves Bálint!

A kérdések jogosak, azonban óvatosan kell velük bánni.
Máris az első esetében: "Miért van szükség a varjak gyérítésére?"
Ahogy a cikkben is írtam szerencsésebb, ha állományszabályozásról beszélünk, amelyet többféleképpen lehet kivitelezni. Ennek csak egyik módja a csapdázás. Alternatív és egyben hosszabb távú megoldás történt például Japán nagyobb városaiban (Tokió, Sapporó), ahol rendeletbe foglalt és szigorúan betartott kommunális hulladékkezelési tervet vezettek be. Ennek köszönhetően egy fontos ökológiai forrás, jelentős mennyiségű táplálék szűnt meg a varjak számára. Az imént említett városokban napjainkra drasztikusan visszaesett a városiasodott varjúfajok állományai.
De visszatérve a kérdésre - amely egyben a következő kérdést: "Milyen problémákat okoznak a varjak?" generálja - látni kell azt, hogy a túlzottan megerősödött városiasodott dolmányos varjak többrétű problémát okozhatnak egy városban. Számos madárbarát polgártárs panaszkodik, hogy a varjak megjelenése előtt jóval több énekesmadár, pl.: fekete rigó fészkelt a parkokban, kertekben. Tény az, hogy a varjúfélék előszeretettel rabolják ki más madarak fészkeit (tojás, fióka), de bizonyos esetekben akár a felnőtt egyeddel is elbánnak. Ezek mellett hangoskodásuk, agresszív viselkedésükre is egyre több példa akad. Sokan nem nézik jól szemmel a kukázásukat, illetve esetleges kórokozó szerepük sem teljesen tisztázott. Ezek mellett számos speciális eset is előfordulhat...
Az ember gyökerestül beavatkozott a természet rendjébe (lásd. esetünkben városok jöttek létre), amelynek köszönhetően bizonyos fajok eltűntek, bizonyos fajok pedig profitáltak ebből. Utóbbi történt a dolmányos varjú esetében is, amely opportunista módon, hihetetlen magas intelligenciájának köszönhetően minden lehetőséget kiaknáz. Mindezek tükrében utaltam arra írásomban, hogy további állománynövekedésük esetében elképzelhető, hogy a jövőben be kell avatkoznunk, hogy az egyensúlyt valamelyest fenntarthassuk a városi ökoszisztémában. Erre szolgálhat alternatív megoldásként a jelenleg futó csapdázási kísérletünk, amely eredményei nemcsak a városvezetésnek, hanem a hazai vadgazdálkodásnak is segítséget jelenthet.

Üdvözlettel,
Laci