Forintosítandók-e a természet szolgáltatásai?

A patinás PNAS folyóirat június 16-án különszámot szentelt a természeti tőkének, azaz angolul natural capital-nek. A különszám itt érhető el. Az Ökológia levelezőlistán elindult egy vita arról, hogy érdemes-e pénzben kifejezni a természet szolgáltatásait. Itt teret adunk a további vitának.

Hozzászólások

Egy érdekes vélemény jutott eszembe erről. Vida Gábor mondta nemrég a kiállításmegnyitómon, hogy a természet adományait forintosítani olyan, mintha édesanyánk szeretetét próbálnánk számszerűsíteni. Persze azt is tudom, hogy a politikai és gazdasági döntéshozókat számokkal, dollárokkal lehet meghatni.

Bajomi Bálint

Kedves Kollegak!
En ugy velem, a "penzben kifejezes" eredetileg egy kiserlet volt arra, hogy olyanok is felismerjek /elismerjek bizonyos termeszeti erteket letet, fontossagat, akik ugymond "masbol nem ertenek". Ebben van valami logika, pl.olyan esetekben, mint amit Torok Peter emlitett. Vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten segit abban, hogy a kornyezeti szempontokat arnyaltabban figyelembe vevo dontesek szulethessenek.
Sajnos, ez az idea atvette a kezdemenyezok agya folotti uralmat, akik elkezdtek komolyan hinni abban, hogy ez mindent megold majd. P. Kareiva pl. meg ma is itt tart, ezt en pedig veszelyes hulyesegnek tartom. Itt mar erosen ideologiai meggyozodes jelenik meg, ez mar nem a tudomanyos ideak vilaga, hanem az, hogy ilyen es ilyen politikai berendezkedessel, dontesi mechanizmusokkal a dolog megoldhato. Es itt atsiklottunk a politika teruletere, az egykori kutato megszunik kutatonak lenni, es lenyegeben politikuskent, egy masik arenaba kerulve, jo ideig meg a tudomany teruleten szerzett szellemi tokejet es tekintelyet hasznalva tevekenykedik. Mivel a "tudomanyosan megalapozott dontes a jo dontes" ideologiaja igen hatasos a mi korulmenyeink kozott (most nem Mo-ra gondolok, hanem alt. a "nyugati tipusu" politikai rendszerekre), az ilyen teruletrol erkezettek hatasa nagy lehet.
Mindez most csucsosodni latszik abban, hogy megszuletett az IPBES, amelyik immar ideologiava emeli ezt a megkozelitest - noha vannak jelei, hogy a bizottsagokban arnyalodik a modszer, es talna a nem-penzugyi megkozelitesek is hangot kapnak - de kerdes, lesz-e valodi ervelesi erejuk? Errol talan olyan kollegak tudnanak irni, akik reszt vesznek a bizottsagok munkajaban.
En attol tartok, hogy ez a megkozelites nem fogja novelni a kornyezeti tudatossagot, es egyre tobben latjak majd ugy, hogy "mi nem ilyen lovat akartunk".
Szives udvozlettel:
Lovei Gabor

Sziasztok!

Ebben a forintosításban (vagy eurósítás?) én is nagy veszélyt látok. Az az üzenete, hogy minden megvehető, még ha drága is. Nekem az az indián mondás jut eszembe róla, amit biztos minenki ismer ebben a körben, és arról szól, hogy amikor lelőtted az utolsó bölényt és kivágtad az utolsó fát, rá fogsz jönni, hogy a pénz nem ehető.

Üdv.,

Váczi Olivér

Kedves Kollegak!
Ugy velem, hogy egyertelmuen latszik mar a kerdesfelvetesbol, hogy a termeszeti ertekek (itt kicsit kiterjesztenem a kerdest, es hozzaadnam a moralis ertekeket, a muveszi ertekeket, a kutatast, a boldogsagot etc.) forintositasa ketelu fegyver. Egyreszrol, bizonyos szintig, alapot ad egy vitara azokkal szemben, akik "masbol nem ertenek". Masreszt, ugyanezekkel az emberekkel (csoporttal) szemben ez csak addig lehet vitaalap, amig biztositani tudjuk, hogy a termeszeti ertekek MINDEN es BARMELY resze egyertelmuen forintosithato. Amennyiben ez nem tortenik meg, akkor talajt adunk a masik fel szamara az alkudozasra, amely csakis a letezo (es lehetoleg magas, gyors haszonnal kecsegteto) anyagi erteku termeszetet kivanja megorizni. Az eppen a napokban publikalt cikk a Nature Communications-ben, amiben Baldi Andras es Batary Peti is reszt vettek, vilagit ra erre a kettossegre. Eros az analogia tudomany (az okologia sem kivetel) mai megitelesenel. Az eros angolszasz hatas kovetkezteben, ami ugy szerzett tamogatast tudomanyos kutatasokra, hogy megprobalta a varhato anyagi hasznokat kiemelni manapsag alapkutatasra, amelynek nincs direkt es gyors megterulese, alig lehet tamogatokat talalni. Az emberek "hozzaszoknak" ahhoz, hogy kizarolag forintositott ertekeket lassanak maguk elott, es ez az olyan targykorokben, mint termeszetvedelem, vagy tudomany egyertelmuen karos hatasokkal is jar.
Udvozlettel,
Pozsgai Gabor

Az anyai szeretet forintosíthatatlansága remek példa. A szülő által nyújtott anyagi ellátás jól definiálható és egyszerűen forintosítható a családon kívül felnövő gyerekekre költött pénz alapján. Az anyai szeretet nem definiálható. Az anya-gyerek kapcsolatnak különböző típusai vannak, ezek valamennyire definiálhatók és ekkor már talán forintosítható is, ha van olyan, amelyik a többihez képest anyagi kárt okoz (és persze van, több is és súlyosat). Ezek fontos kérdések a társadalom számára, mert naponta kell döntést hozni arról, hogy egy család anyagi helyzete vagy mentális állapota indokolja-e a gyerekek elvételét, és ilyenkor ennek anyagi és pszichológiai követekezménye is mérlegelendő.

Nem tudom megítélni, hogy az ökológiában általában van-e értelme a forintosításnak. A hivatkozott közlemény
http://www.nature.com/ncomms/2015/150616/ncomms8414/pdf/ncomms8414.pdf
számomra azt jelenti, hogy biztosan vannak olyan kérdések, amikor ez indokolt. Ha pl. a vadméhek vagy háziméhek munkája jól definiálható, hiánya pénzben mérhető kárt okoz, akkor ezek biztosítására - természetvédelmi megfontolás nélkül is - érdemes pénzt áldozni. Más kérdés, hogy ki állja a számlát, az állam, vagy a földművelő műkörmös. Azonban fontos lehet, hogy ez egy természetvédelemtől független, de azt támogató gazdasági - ha tetszik, plusz - érv.
Kabai Péter

A tiszta levegő literének hány forint az értéke? Én még sose fizettem érte. (Palackozott tiszta vízért már fizettem.) Viszont ha valaki azt mondaná, hogy "holnaptól csak akkor kapsz levegőt, ha fizetsz érte, különben megfulladsz", akkor nyilván perkálnék érte, ahogy a vezetékes csapvízért is teszem. A légszennyező gyáraknak környezetvédelmi adót kell fizetni - akkor talán mégis van értéke a tiszta levegőnek?

Bajomi Bálint

Azt hiszem Kabai Peter egyszeruen megfogalmazta az en velemenyemet is, amit mar az elozo commentben probaltam fejtegetni. A forintositott ertek mindig PLUSZ erv kell, hogy maradjon a termeszetvedelemben (es meg a fentebb emlitett sok egyeb targykorben is), mert amennyiben csak az a donto, akkor konnyen oda jutunk, hogy csak a fajlagosan legnagyobb hasznot hozo (vagy az eltunesevel a legnagyobb veszteseget produkalo) csoportokat vedelmet tudjuk megideologizalni.
Pozsgai Gabor

Bálint, nézdd meg a budapesti lakásárakat. Nem állítom, hogy a tiszta levegő a legnagyobb tényező a lakás árában, de benne van. Az Illatos úti katasztrófa pedig biztosan csökkenti a környék ingatlan árait.
Kabai Péter

Ebben az egészben szerintem az a legborzasztóbb, hogy jelként lehet és kell tekinteni! Mert ha már a természet értékeit is mindenáron forintosítani kell, akkor ebben a nyomorult társadalomban minden mást is forintosítani kell. És a gyereknevelés költségei forintosíthatók, de az anyai szeretet nem (sőt még az apai sem)! A kutatás költségei, illetve az alkalmazott kutatás haszna forintosítható, de az alapkutatás már nem! Egy ember életben tartásának költségei forintosíthatók, de maga az emberi élet nem! A kórházi ellátás forintosítható, de az egészség nem! Egy hallgató diplomájának "legyártása" forintosítható, de maga az oktatás nem! És amíg az ország és világ vezetői csak a forintosításban tudnak gondolkodni, addig csak egyre szarabb lesz nekünk...
Vagy áttérünk mi is arra, hogy csak a pénz a lényeg, és nagyívben teszünk a Természetre, a Kutatásra, az Oktatásra, az Egészségre, a Szeretetre és az Emberi Életre, meg egy csomó más fontos, meghatározó dologra.
No most én a fentiek közül egyiket sem szeretném, úgyhogy inkább hiszek abban, hogy hamarosan rájönnek majd az okosok odafent, hogy ez a forintosítás nem mindenütt célravezető, pl. a természeti értékek esetében sem...
Bocsánat, ez egy kicsit túl filozofikusra és szakmaiatlanra sikerült, de kikívánkozott, üdv
Sárospataki Miklós

Arról már sok szó esett a fenti kommentekben, hogy mit érdemes/kell/lehet számszerűsíteni (monetizálni, forintosítani, eurósítani, dollárosítani). De ha a természeti szolgáltatásokat mindezektől az érvektől függetlenül holnaptól elkezdenénk számszerűsíteni, akkor azt hogyan tennénk? Mi lenne az a piac ami "beárazná" a természeti szolgáltatásokat?

A dilemma és veszélyek érzékeltetéséhez álljon itt egy példa a Vadnyugatról. Az olajhomok miatt Alberta eléggé a nemzetközi érdeklódés középpontjában van, ezért sok az átláthatóságot célzó környezetgazdálkodási keretprogram van jelenleg kidolgozás alatt. A targyalások főleg indikátorokról és természeti szolgáltatásoktól szólnak, és az egyik potenciális piaci szabályozó mechanizmus a biodiverzitás offset. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy élőhely degradációjáért cserébe a piaci szereplő (értsd olajvállalat, erdészet, agrárgazdálkodó) egy hasonló élőhelyet megvéd, helyreállít, hogy a biodiverzitás veszteség és nyereség egyenlő legyen (no net loss).

Már maga az élőhelyek biodiverzitásának mérése és az offset helyszín kiválasztása is érdekes problémákat vet fel, de a legfontosabb kérdés, hogy mindez mennyibe kerül: ki és hogyan határozza meg az árat. Nagy az esély rá, hogy csak irreálisan nagy pénzösszegek lennének visszatartó/szabályozó erejűek, hiszen például egy ún. SAGD (steam assisted gravity drainage - amikor a bitument forró gőzzel olvasztják ki a föld alatti homokkőből) vagy palagáz előállító telep kb. 40 éves életciklussal rendelkezik és 1 nap leállás kb. 2 millió dollár termeléskiesést jelent. Menny is 40 x 365 x 2.000.000? Ez az adat rávilágít, hogy mennyire eltörpül a számszerűsített természeti szolgáltatás a kiadási és bevételi tételek sorában.

Személyes véleményem, hogy a felülről jövő érdemi változások esélye rövid távon nagyon kicsi. Sokkal több eséllyel kecsegtetnek az alulról jövő "grassroot" kezdeményezések. Ha már piaci szabályozásról van szó, akkor álljon itt példaként a "kifektetés" ("divestment", mint a befektetés ellentétje):
http://gofossilfree.org/
http://www.theguardian.com/environment/series/keep-it-in-the-ground

Sólymos Péter

Kedves Kollégák!

Néhány gondolat.
Mi fejezhető ki pénzben és mi nem. Anyai szeretet. Fájdalom. Szenvedés. Halál. Egy sor olyan fogalom melyek minden józan ész szerint nem forintosíthatóak. Ez azonban nem mindig igaz. Ha fáj a fogad, a fogorvos leszámlázza, ha halálos dagantod van, a TB vagy akárki biztosító megmondja mennyibe kerül a kezelés, terápia vagy a műtét. Olyan a világ, hogy van egy közös nevező, a pénz, amely igen sok elvileg hozzá nem köthető fogalmat a gyakorlatban egyetlen értékelési rendszerbe tesz. És ez az a rendszer, amelyet például a kormányok, döntéshozók használnak.
A biodiverzitás forintosításának egyetlen előnye van, hogy ebbe a rendszerbe beleteszi az élővilágot. Momentán nem volt benne. Nem létezett, így nem is lehetett figyelembe venni. Cirka olyan volt a helyzet, mintha a kenu versenyen kiabálnánk, hogy miért nem lőnek tizenegyest?
Számomra valójában egy fontos ok létezik az ökoszisztéma-szolgáltatás koncepció mellett, mégpedig az eddigi totális kudarc (pl. countdown 2010). Valójában már 1982-ben olyan csodás ENSZ határozat született, melyet pályám elején majdnem könnyek között olvastam, hogy na ez igen: World Charter for Nature, http://www.un.org/documents/ga/res/37/a37r007.htm). Hatása három évtized után? Semmi, nincsen, nem létezik. Valami más út kell - és most van egy lehetőség erre, az ökoszisztéma-szolgáltatás "szemüveg".
Egy másik fontos téma a biodiverzitás értékelése. Ez messze nem olyan egyszerű, mint hisszük (vagy legalábbis én hittem), merthogy igen sokféle értékelés létezik, melyből csak egyik a pénzbeli értékelés (pl Kelemen & Pataki szerk (2014) Ökoszisztéma szolgáltatások a tudományterületek és a szakpolitikák metszéspontjaiban. Szent István egyetem, környezet és tájgazdálkodási Intézet - Gödöllő; Environmental Social Science research Group (eSSrG) - Budapest).
Harmadik témaként az IPBES-re térek ki, rögtön az előző ponthoz kapcsolódva: az egész IPBES "legforróbb" területe egy olyan értékelési rendszer kidolgozása, mely minden IPBES tag-ország kormányának elfogadható (igen kormánytisztviselők döntik el, az IPBES ugyanis politikai szervezet), márpedig ott mind a kizárólagos pénzesítés, mind a kizárólagos "belső érték" erős képviseletet kap (visszautalok Lövei Gábor írására - nem hogy megjelenik, de igen erősen jelen van a pénzbeli értékelés teljes elutasítása is az IPBES-ben). Különben az ezzel foglalkozó munkacsoport vezetője Pataki György közgazdász, aki pl. több MTBK-n is beszélt az ökoszisztéma-szolgáltatásokról.
És most a reklám. A World Science Forum-hoz kapcsolódóan 2015. november 04-én 14:00-tól egy 3 órás nemzetközi IPBES szekció lesz az akadémián, melyre több IPBES prominens is ellátogat, így Anne Laurigauderie executive secretariat, Ivar Baste bureau tag és persze Pataki György MEP tag. Amint lesznek további részletek, persze majd hirdetjük.

Báldi András