A madarak detektálhatósága a génjeikben van kódolva?

Az egyedek detektálása azonban nem mindig lehetséges. Két probléma is felmerülhet, ha az egyed jelen van a mintavételi területen: a mintavétel 3 perce alatt nem ad hangjelzést (viselkedés), vagy ad ugyan hangjelzést, de a megfigyelő nem észlelte, mert túl távol volt (jelátvitel).

Mindezek a jelenségek jól ismertek a terep-ornitológiában, annyira, hogy jóformán már lehetetlen úgy közölni terepi eredményeket, hogy a detektálási hibára nem történt korrekció. A detektálási hiba azonban nem egy könnyen megfogható jelenség. Nagyon nehéz ugyanis validálni az eredményeket, hiszen a probléma lényege, hogy nem a mérendő változót figyeljük meg hanem annak egy ún. indexét.

Ebben adhat némi fogódzót nemrég megjelent tanulmányunk, melyben kimutattuk, hogyan áll kapcsolatban a detektálási hiba fentebb leírt viselkedési és jelátviteli komponense különféle életmenet jellemzőkkel (divatosan „trait”-ek, mint testméret, migrációs viselkedés, hang frekvencia, fészekmagasság, élőhely preferencia) és a leszármazási kapcsolatokkal.

Elemzésünkben 141, az észak-amerikai tajga biomban költő énekes madár faj adatait elemeztük és filogenetikus kevert modellek alapján azt találtuk, hogy mind a viselkedési, mind a jelátviteli komponenst befolyásolják a „trait”-ek. A „trait”-ekre történő kontrollálás után a filogenetika hatása kisebb volt, mint amit Brown-mozgásos evolúció alapján várhatnánk.

Részlet a tanulmány ábrájából: a vizsgált madárfajok törzsfája az életmenet-jellemzők grafikus jelzésével.

A viselkedéshez köthető jellegek evolúciója labilisnak mutatkozott, teret adva a fajok egymástól független fejődésének. A jelátvitellel kapcsolatos jellegek evolúciója azonban szorosabb kapcsolatot mutatott közel rokon fajoknál: a legmeghatározóbb bélyeg a testméret volt, mely az alsó gégefő (syrinx) méretén keresztül meghatározza az énekhang frekvenciáját és így az effektív detektálási távolságot.

Eredményeik jelentősége abban áll, hogy megmutattuk: a detektálási valószínűség nem egy absztrakt mennyiség, hanem összefügg az élőlények jellegeivel és leszármazási viszonyaival. Ilyen módon lehetőségünk nyílik arra, hogy a becsült értékeket összevessük ezen várakozásokkal.

A detektálási hiba fajok közötti nem véletlenszerű eloszlása egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a közösségi jellegek és filogenetika alapján számolt diverzitások és egyéb közösségi jellemzők torzítottak. A képet tovább árnyalja, hogy a jellegek gyakran nem csak a detektálhatósággal, de az abundanciával is összefüggenek. Ennek a bonyolult kapcsolatrendszenek a feltárása és a közösségi ökológia forradalmi megújulása még a jövő feladata.

• Itt olvasható egy összefoglaló a cikk megírásának hátteréről, valamint a hozzá kapcsolódó szoftverről.

• A tudományos cikk hivatkozása: Peter Solymos, Steven M. Matsuoka, Diana Stralberg, Nicole K. S. Barker, and Erin M. Bayne, 2018. Phylogeny and species traits predict bird detectability. Ecography, DOI 10.1111/ecog.03415.

Solymos Péter