Populációszabályozás és evolúció

Az integratívitás valóban jellemezte a konferencia programját és hangulatát. A mintegy 300 résztvevő érdeklődéssel fogadta a tudományfilozófiai és tudománytörténeti előadásokat is, és a szokásosnál nagyobb hangsúlyt kapott az elméleti biológia. A kiterjesztett szintézis klasszikus témái: az egyedfejlődés és a plasztikusság evolúciós szerepe, a niche konstrukció, az öröklődés nem-genetikai formái és a kulturális evolúció mellett külön szekciót kapott a biológia filozófiája, az evolúciós innovációk keletkezési mechanizmusai és az evolvabilitás.  Ökológiai szempontból legérdekesebbnek Renee Duckworth (University of Arizona) nyitó plenáris előadását tartom, aki két kékmadár faj, a hegyi (Sialia currucoides) és a mexikói (S. mexicana) költésbiológiáját, viselkedését, és populáció dinamikájának robusztusságát értelmezte egy evolúciós mintázat szempontjából. A két faj együttélését egy klasszikus kolonizáció-kompetíció csereviszony biztosítja: a tüzek által megújított élőhelyekre a nagyobb szóródást mutató hegyi kékmadarak érkeznek meg először, kiket a később érkező, de agresszívabb mexikói kékmadarak kiszorítanak az egymás közelében lévő odúkból. Egy-egy terület megszállásának elején, amikor sok odú szabad, a mexikói kékmadár tojók utódai kevésbé agresszívak, és nagyobb hányaduk marad a fészkelés helyén. Amikor viszont a terület feltöltődik mexikói kékmadarakkal és kevés a szabad odú, a tojók utódai agresszívabbak, és nagyobb hányaduk távozik.  A hím agresszivitás szintjét a tojás tesztoszteron tartalma határozza meg, ami viszont azon múlik, hogy hány hegyi kék madár van a területen tojásrakás alatt. Mivel a tűzoltók igen hatékonyan oltották el a képződő erdőtüzeket az 1910-es óriási erdőtűz után a vizsgált területeken, a mexikói kékmadár csaknem kihalt, míg számos más odúköltő faj nem szorult ki ezekről a területekről. Duckworth úgy véli, hogy a mexikói kékmadár specifikuma magas agresszivitása, ami lehetővé tette számára a legjobb minőségű odúk elfoglalását. Így lett az odúk tulajdonságainak tekintetében – szemben sok más odúban fészkelő fajjal - igencsak válogatós, ami egyben a gyengéje.

A fentiekben leírt példa jól használható az ökológia oktatásában, hiszen kiválóan illusztrál egy olyan – valószínűleg általánosabb esetet -, amikor az üres odúk denzitása, az agresszió szintjén keresztül szabályozza a lokális populáció méretét, nagyobb léptékben viszont, metapopulációs szinten, a megújuló erdőfoltok denzitása a mérvadó. Minden olyan esetben, ahol valamilyen területfelosztás az együttélés alapja, s a területért közvetlen verseny van, az agresszivitás szintjén keresztül szabályozódhat a populációk növekedése.